A szivacs egyfajta poliuretán hab, és egyfajta puha poliuretán hab is.
Porózus méhsejt szerkezetének köszönhetően a szivacs kiváló puhaság, vízfelvétel, rugalmasság és vízállóság jellemzi, ezért széles körben használják kanapékban, ruházati cikkekben, matracokban, rugalmas csomagolásokban és más iparágakban.
A szivacsok fő alapanyagai:
1. Szerves izocianát: a leggyakrabban használt izocianát a metilén-diizocianát, vagy röviden TDI. Két izomer létezik, mégpedig a 4murTDIJI 6murTDI.
A szivacsgyártásban a 4-TDI a teljes mennyiség 80%-át teszi ki.
2. Poliéter-poliol: a szivacs többnyire poliéter-propilénglikolt és poliéter-glicerint használ, aminek kevesebb funkciója van (2-3), alacsony hidroxilértéke és nagy molekulatömege.
A molekulaképlet CH3-CHO (C3H6O) m (C2H4O) nH CH2O (C3H6O) m (C2H4O) nH.
3. Katalizátor: a poliéter-poliol és az izocianát reakcióját elősegítő láncnövekedést elősegítő katalizátorok az ón-oktanoát és a dibutil-ón.
A térhálósodási reakciót és az izocianát és víz reakciójából felszabaduló CO2-gázt elősegítő katalizátorok a trietanol-amin, a trietilén-diamin, a trietil-amin és így tovább.
4, habstabilizátor (habstabilizátor): általánosan használt szilikonhab stabilizátor, főleg szilícium-szén kötésű Si-C kopolimer felhasználásával, az adagolás körülbelül 0.5% 5%.
5. Habosítószerek külső használatra: általában alacsony forráspontú fluor-szénhidrogéneket használnak, mint például a fluor-triklór-metán (Fmur11).
Mivel nem környezetbarát, általában ciklopentánt használnak Fmur11 vagy diklór-metán helyett, és a hatás jó.
6. Víz: a szivacsgyártásban a víz nélkülözhetetlen. A víz a TDI-vel reagálva CO2 gázt bocsát ki, amely szerepet játszik a lánc növekedésében.
