A gyufa egyfajta poliuretan gyufa, és egyfajta lágy poliuretan gyufa is.
A poros méziszerkezet miatt a gyufának kiválóan jó a lágyaság, vízfelvétel, rugalmasság és víztállóság, ami általános használatban van a kanapé, ruha, ágygyűrű, flexibilis csomagolás és más iparágok területén.
A gyufák fő anyagai:
1. Organikus izocianát: a leggyakrabban használt izocianát a metilendiizocianát, vagy röviden TDI. Két izomer van, azaz 4murTDI és 6murTDI.
A gyufák gyártásában a 4-TDI 80% arányban szerepel a teljes mennyiségből.
2. Poliéter poliol: a gyufa gyakran poliéter propilenglicérolt és poliéter glicerint használ, amelynek kevesebb funkciója van (2-3), alacsony hidroxértékkel és magas molekulatömeggel.
A molekula képlete: CH3-CHO (C3H6O) m (C2H4O) nH CH2O (C3H6O) m (C2H4O) nH.
3. Katalizátor: a katalizátorok, amelyek elősegítik a poliéter poliol és izocianát reakcióját láncnövekedéshez, az oktanatszinna és a dibutyltin.
A katalizátorok, amelyek a keresztlinkázási reakciót és az izocianát és víz közötti reakció által kiengedett CO2 gázot elősegítik, például a trietanolamin, a triethylenediamin, a trietylamin stb.
4. Puhász stabilizátor (puhász stabilizátor): gyakran használt szilán-puhász stabilizátor, főként szilícium-karbon kötésű Si-C kopolymerrel, melynek használata kb. 0,5%-5%.
5. Külső puhásztató anyagok: gyakran használtak a mértéknélküli forráshővel rendelkező fluoralkánok, például a fluorháromchlorometán (Fmur11).
Mivel nem környezetbarát, általában ciklopentánval helyettesítik az Fmur11-et vagy diflórmétennel, és a hatás jó.
6. Víz: a gyufa gyártásában a víz elengedhetetlen. A víz reagál a TDI-vel, és CO2-gázt enged ki, ami láncnövekedést okoz.